Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, egyimtomiak szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek. Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni.
- emésztést elősegítő,
- bélfertőtlenítő,
- bélféregűző,
- vérnyomást csökkentő,
- epe- és májműködést elősegítő hatását,
- herpesz vírusölő,
- Candida gombaölő képességét.
A fokhagyma sok helyen még mindig szerencsenövénynek számít, s hatásos ellenméregnek tartják, de a nagyszámú utód szimbóluma is. Az ókori népek amulettként viselték a nyakukban szemmel verés és betegségek ellen. A középkorban legtöbb hasznát a vámpírok elleni küzdelemben vették. Lehetséges, hogy a vámpírok és az egyéb vérszívó lények legendája a veszettség járványával függ össze. Ezzel magyarázzák a vérszívók fény- és szagérzékenységét, valamint a harapással való fertőződést. Így azután – bár nem igazi hungarikum – Drakula gróf révén is magunkénak vallhatjuk a fokhagymát. „A fenti megállapítások nem az Országos Gyógyszerészeti Intézet szakvéleményei.
A táplálékkiegészítő termékek nem szolgálnak betegségek kezelésére, gyógyítására!”